2009. szeptember 28., hétfő

a takonypóc beszámolója a hétvégéről...

A hülye influenza miatt lemaradtam a villandry-i Konyhakert Fesztiválról. Most várhatok egy egész évig. A hülye influenza miatt lemaradtam a szombati vízitornáról. Most várhatok egy egész hétig. Hülye influenza.

Viszont megtanultam horgolni.

2009. szeptember 25., péntek

újjujujj...

valyás-avalyás-nyavalyás In Fluenza

2009. szeptember 22., kedd

levetkőzve női ösztöneimet...

Azért elképesztő, hogy milyen csodálatos a természet, nem? Itt ez a pici gyík, a feje 5x10 miliméternél nem nagyobb, mégis milyen hibátlan minden rajta: a szeme, a bőre, a kis orrlyukai. És azok a parányi ujjacskák? Hihetetlen hogy erek, idegek futnak bennünk. Tökéletesen összehangolt, miniatűr, finommechanikai gépezet. Gondolkodik, él, szaporodik, járja az útját, része a nagy egésznek, és én nem tudok abban hinni, hogy ez az állatka csupán a véletlenek összjátéka folytán kelt életre. Teljesen le vagyok nyűgözve tőle, egyszerűen gyönyörű.

Portré az új barátomról...

Nem tehetek róla, beleszerettem. Eszement édes kis jószág. Tüneményes kisgyík, a tekintetében meg van valami... je ne sais quoi'... de elvesztem benne. Mi legyen a neve?Kis bohóc... :-)

UPDATE 1: A doki szerint ez még teljesen bébi gyík. Meg akarta fogni szegényt és csak úgy kitenni a vadonba egyedül és árván, de én megmentettem az új barátomat. Most megpróbálok pókokat és muslicákat gyűjteni neki, nehogy legyengüljön az éhségtől.

UPDATE 2: Újjabb nehézséggel találtam magam szembe, mert rájöttem, hogy hiába keresek pókot neki, azt még kevésbé merem majd megfogni, úgyhogy úgy döntöttem hazaküldöm névnélküli barátomat, lehet hogy már kétségbeesve keresi őt a mamája. Kitettem a gyepre, a kis fickó meg pillanatok alatt elhúzta a csíkot. C'est fini...

Hiányzik...

Szóval ilyen a szívroham...

Ezzel meg most talákoztam a sarokban! Egy pillanatra a szívem is megállt dobogni!
Mi a fene ez a szörnyeteg? Hogy került be a lakásba? Miért állnak összevissza a lábujjai? Mi az esély rá, hogy ebédidőig ugyanilyen mozdulatlan marad, és megvárja míg hazajön a doki, hogy megmentsen tőle? Mit eszik? Ugye nem támadja meg a Dudort? Lehet, hogy több is van belőle? MICSINÁLJAK VELE???!!! Legalább kilenc centi, és villásnyelve van, láttam a saját szememmel!


UPDATE 1: Nah, már a férfiakra se lehet számítani! Most volt itt egy munkás átvizsgálni a szellőzőket (rendes évi gyakorlat...) megkértem, hogy legyen úriember, és mentsen meg, ha már egyszer itt van, és vajon mit válaszolt borzongva?! Hogy ő nem meri az ilyeneket megfogni, de ne aggódjak, nem veszélyes... Hah! Gyáva kukac!

UPDATE 2: Most felkucorodott a hűtőtáska cipzárjára. Na jó, lehet, hogy mégsem szörnyeteg. Sőt, tulajdonképpen egész helyes. Csak ne pont az én konyhámba vette volna be magát...

UPDATE 3: Tulajdonképpen tökaranyos ez a kis izé, egész megbarátkoztunk. Persze csak tisztes távolból. Nem lehet, hogy ez csak egy árva gyíkgyerek? Arra gondoltam, netán befogadom...

2009. szeptember 21., hétfő

Valami történni fog...

A bolti árufeltöltők ma egytől egyig úgy ki voltak csípve, mintha egy menedzserkonferencia résztvevőit szalajtották volna polcotpakolni. A férfiak talpig sötét öltönyben (mellénnyel!), nyakkendővel, a nők körömcipőben, selyemharisnyában, elegáns kiskosztümben. Tisztára slamposnak éreztem magam, pedig a pasztellcsíkos pulcsim és az új dzsekim volt rajtam.
Most vagy a tikosszolgálat emberei szállták meg az épületet (ez esetben rejtőzködésből egyes alá!), vagy ez az alkalmazottak új egyenruhája.
Remélem az előbbi, mert ha mégis ez az új egyenruha, akkor attól tartok kénytelen leszek boltot váltani, nem tudom rendszeresen elviselni azt a lepukkantságérzést, ami ma a hatalmába kerített.

A másik furcsa meg az volt, hogy noha a bolt kongott az ürességtől, egész sorok álltak teljesen és tökéletesen kifosztva (életemben nem láttam még ilyet), miközben az árufeltöltők nem is annyira feltöltöttek, hanem inkább letöltöttek, mégsem volt hiány semmiből, mindent meg tudtam venni amit akartam, minden friss volt és ropogós, és több mint elég. De akkor mi a csuda hiányzott a polcokról?!

... mintamátrix?
... vagy kandikamera?
Nem tudok rájönni.

piscine... IV.

Az úszás olyan mint a drog.
Rendesen medencelvonási tüneteim vannak.

2009. szeptember 20., vasárnap

Holnap hétfő? Sebaj...

Pollyanna azt mondja, hogy a hétfőben az a szép, hogy még egy egész hétbe beletelik, mire újra hétfő lesz... Én ehhez tartom magam. Ráadásul szabi utáni első hétfő se lesz még egy darabig, úgyhogy most mit szomorkodjak?
Pláne, hogy ILYENEKET is látni néha. Most mégjobban szeretem az embereket.

Különben is ma nem, majd holnap gondolok rá (ezt az életfelfogást Scarlett O'Harától kölcsönöztem, és ez is nagyon bevált).

2009. szeptember 19., szombat

piscine... III.

Az aquagym nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon jóóóóóóó!

Őrült kemény, ha a parton kellett volna végigcsinálnom azt az egy órát, akkor a mentők mostak volna föl a padlóról, de a vízben nem is érezni. Persze attól még használ, már most fájok, felháborodott izmaim szóba se állnak velem, a medencéből úgy kászálódtunk ki, mint a vert sereg, de akkor is eszméletlen jóóóóóóó! Mostantól örökkön örökké akvadzsimmelni fogok!

Utoljára a spinning váltotta ki belőlem ezt az edzés utáni felfokozott boldogságérzetet, pedig azután is alig bírtam hazavánszorogni (Magyarországon az utca másik oldalán volt a spinningterem ahová jártam [a doki mindig távcsővel kukkolt minket], normál tempóban egy darab percre ajtótól ajtóig, de miután levakartam magam a bicikliről, nekem legalább negyed óráig tartott a hazaút), de itt sajna nincs olyan, úgyhogy most repesek, hogy találtam egy még jobbat :-)

don't forget!

Heten a halott ládáján -
Yo-ho-ho, meg egy üveg rum!
Csönd, ott lenn, a fedélközön!

"I’m a sailor peg
And I lost my leg
I climbed up the topsails
I lost my leg"

(a kép zenelink!)

2009. szeptember 18., péntek

tiszta retró...

Most pedig lerántom a leplet a doki komcsi múltjáról.
Még tavaly, mikor Magyarországon voltunk, és a doki könyvtárát túrtam át módszeresen katalogizáltam és dobozoltam, megtaláltam a úttörőkori őrsének (Galagonya őrs) naplóját 1981/82-ből, melynek az akkor 10 éves doki volt a krónikása (pontosabban "kórnikás"). Rögtön magamhoz ragadtam a naplót, és addig tettemide-tettemoda, nehogy véletlenül otthon felejtsem, hogy persze az volt az egyetlen, amit nem hoztam magammal. Másfél évet kellett várnom, mire újra kézbe vehettem, mert ugyan ki merne a postára bízni ilyen értéket, de most elhozták a szüleim, és elhárult minden akadály a közlés elől.

(Közbeszúrt megjegyzés: kicsit borzongató belegondolni, hogy abban az évben, mikor én születtem, a doki már őrsi naplót írt. Férfikorú férfival élek. Megj. vége.)

A doki megfenyegetett, hogy halálra csikiz, ha nyilvánosan kompromittálom a komcsi múltjával, de én vállalolom az üldöztetést, nem vehetem a lelkemre a terhet, hogy egy ilyen becses irodalmi és képzőművészeti kincstől fosszam meg a nagyérdeműt, úgyhogy jusztis megmutatom! Ez kérem egy igazi kordokumentum!

(Minden képet nagyobbra tudsz kattintani)

Vajh' mi szerepe volt a nótafának és a mókamesternek?Csatakiáltásunk, őrsi vállalásunk...A dokit aztán nem lehet szószártyasággal vádolni...
"- Tanítónéni ezt is le kell írni? / - Ezt nem muszáj! / - Jajde jó! - mondtam."
Azért az a Vukkos rajz nagyon ott van...
"Zsibongva jöttünk ki az iskolából." Nem hiszem, hogy van még gyerek, aki így fogalmazna.
Elselye... úgy látszik a zsenik sem feltétlenül helyesírók...

piscine... II.

Az uszodában nincs üdítő- vagy édességautomata, viszont van úszószemüveg-, fürdősapka-, fürdőgatya-, dezodor-, és tusfürdőautomata.

Holnap megyek először aquatornázni, Frédérique lesz a tanárom, aki a nevek logikájának ellentmondva igazából nő.

Óda az Őszhöz...

Mindig a Tavaszhoz szoktak költeményeket írni, olyanokról zengenek dalt, hogy felpezsdül a vér, csicseregnek a madarak, a fűből új élet sarjad ésatöbbi ésatöbbi, így is van, de én bizony ősszel is ugyanezt a bizsergést érzem, majd' kibújok a bőrömből a boldogságtól!
Végre elmúlt a nyár, a nehéz forróság, szárazság, a kibírhatatlan levegőtlenség, lehűlt az idő, minden reggel esőillatra ébredek, megint színes a világ, a fák, a bokrok, aztán az is elmúlik, de jön más mulatság, szárazlevél-rugdosás a parkban, pogácsasütés, kakaóivás termoszból, vagy csak állok az ablakban (a nyuszis mamuszomban!) és meleg teát szürcsölve bámulom a vihart.
A nap már nem perzsel, hanem barátságos, otthonos aranysárgán ragyog, a levegőt belengi a sültgesztenye, a sütőtök, és a karamell illata, száraz falveleket égetnek a kertekben, végre belebújhatok a kordnacimba, viselhetem a meleg pulcsikat, színes sálakat hordhatok (sk!), és végre-végre újra kézimunkázhatok anélkül, hogy az ujjamhoz sülne a tű.
Végül ha beköszönt a fűtésszezon, szegfűszeggel tűzdelt narancshéjat szárítok majd a radiátorokon, kalácsot dagasztok, amit a nyáron befőzött baracklekvárral, normandiai vajjal és fahéjjal majszolunk el reggelire, ebédre meg lecsót eszünk, jó kis hazai paprikából.
Ahogy Tom Hanks mondta a Szerelem hálójában, látván, hogy mindent beborítanak az iskolások, ilyenkor mindig rámjön az iskolaszer-vásárolhatnék, most is vettem egy színes marékkal a kedvenc tollamból (0,4 mm-es vastagság, vagy inkább vékonyság...), meg egy remek moleskine jegyzettömböt, lehet hogy ebbe írom majd a nagy regényemet színes betűkkel.

Most megyünk az uszodába, mert sürgős lubickolnivalónk támadt, valahogy le kell vezetni a fölös energiát, mert ilyenkor engem csak a bőröm tart egybe, amúgy mindenfele mennék egyszerre!
__________
u.i.: Jövő héten Konyhakert Fesztivál lesz Villandry-ban, már alig bírok magammal. Nemcsak zöldségpiacot rendeznek, de ott még meg is főzik/sütik a helyben termelt zöldségeket, leveseket készítenek, lecsókat, felfújtakat stb., a nép meg közben ott császkál a hatalmas kertben és kanalaz lelkesen. Szuper lesz!

2009. szeptember 16., szerda

Ehavi megdöbbentő rovatunk következik:

Amolyan sajtózsemlemorzsa...

Emlékszem, még az amerikai elnökválasztás előtt Obama egy beszédében megjegyezte, hogy nem elég a hadsereg és a különböző nemzetbiztonsági szervek Amerikának, szükség van egy civil, amolyan paramilitáris ifjúsági szervezetre is, ami éppoly hatalommal bír majd, éppoly erős lesz és jólszervezett, mint a hadsereg. Hát ez lett belőle: "Adj egy évet, és megváltoztatjuk a világot!". Nem Amerikát. A világot. A 3:02 percnél azt mondja a lányka, hogy számára ez az egész arról szól, hogy létrehozzák az Egy Világot. Új Világrend, hah?
1:47-nél Rahm "Rambo" Emmanuel, Obama kabinetfőnöke arról beszél, hogy mindenki számára kötelezővé teszik a belépést a hitlerjugend ööö... levente... vagyis úttörő... akarom mondani AmeriCorps nevű szervezetbe 18 és 25 év között.

Aztán ITT egy hatoldalas cikk vagy tanulmány arról, hogy a zoofília gyakorlatilag egy tök normál szexuális vonzalom, most ugyan olyan elbírálás alá esik, mint a homoszexualitás az '50-es években, de ahogy azt elfogadta a világ, úgy ez is hamarosan kedvezőbb fogadtatásra lel majd a liberálisan gondolkodók körében. Én remélem, hogy nem.
Ha már a szexnél tartunk, be akartam linkelni egy cikket a Times Onlineról, amiben azt bizonygatta a cikk írója, hogy a közvetlen vértestvérek közötti szexuális kapcsolat is abszolút rendben van, amíg nem születik belőle gyerek, de ez valszeg annyira kicsapta a biztosítékot az olvasóknál, hogy pár nap alatt levették. Persze nem biztos hogy emiatt vették le, mert a kommentezők 95%-a teljesen támogatta a cikkíró véleményét, és még azt hurrogták le aki ellen mert mondani, de tény hogy valamiért végül mégis törölték az oldalról. Egyszer egy magyar fórumon is olvastam már ilyen véleményeket, a kommentező szerint csak a bigott vallásosság tiltotta a testvérek közötti szexet, meg mondjuk tényleg nem jó ha egy kretén kölyök születik belőle, de szerinte most hogy már így a 21. században élünk, a fogamzásgátlás korában, felül kéne bírálni ezt a tiltást, mert ez is csak egyike a sokszínű szexuális orientációknak, és minden jó, ami örömet okoz... Szépen vagyunk, mi?

Aztán ITT egy minősíthetetlen tartalmú riport a virágzó izraeli szervkereskedelemről - CNN Live.
A pasi lánya mondja el, hogy az apjának beteg volt a veséje, és egy "veseügynökkel" kötött üzletet, aki elvitte őt Kínába, ahol egy 18 éves lány veséjét vették ki a számára 5000 dollárért. A kínai lány nem sokkal a műtét után meghalt. (Pech, mi?)
3:02-nél interjúvolnak meg egy ilyen veseügynököt. Azt mondja, Izraelben van egy mondás, miszerint "Nem gyengítik meg a saját soraikat", így amikor az ügynök legsajátabb anyjának volt szüksége vesére, nem engedte, hogy a fia nekiadja a tulajdon veséjét, de simán belement abba, hogy fizessenek egy kínai ismeretlennek, és vegyék meg tőle a szervet, mire a veseügynök azt mondja: - És ugyan mi olyan furcsa ebben?
Erre a riporter azt kérdezi: - Ez azt jelenti tehát, hogy gazdagoknak több joguk van az egészséghez, az élethez, mint a szegényeknek?
Veseügynök: - Ilyen az élet. Ez a dolgok rendje.
2:23-nál azt mondja a riport, hogy a szervkereskedelemnek ez a módja (meg még más módjai is), nemcsak hogy teljesen legális Izraelben, de a helyi TB még anyagilag is támogatja.

Ha lesz még más is majd folytatom, de egyelőre ennyi is elég.

2009. szeptember 15., kedd

piscine... I.

A hotelben medence és pezsgőfürdő is volt, ahová minden este lejártunk vacsora előtt a dokival, aminek az lett az egyenes következménye, hogy három nap alatt kifogytam a passzentos gatyómból, amit pont az utazás előtt vettem, így kénytelenek voltunk egy sürgősségi övvásárlást is beiktatni a programba, mert azt pont nem vittem magammal.
A másik következménye meg az lett, hogy most jöttünk haza a helyi uszodából, ahol vettünk egy havibérletet, beiratkoztam vízitornára, és a szuszt is kilubickoltuk magunkból.

A nyaralásról képekben

Néhány napra bevetettük magunkat az osztrák Alpok sűrűjébe, csak mentünk az orrunk után, mindenhol engedtünk a mellékutak csábításának, és a legszebb helyeken kötöttünk ki:

Ezt egy étterem teraszáról fotóztam, miközben az arcom wienersnitzellel, krumplisalátával és almdudlerrel volt tele.
Ischgl felett ezer méterrel - a hotelünk közvetlen szomszédságában induló felvonó első állomása:
Aztán a harmadik állomáson, avagy a hegy legislegtetején...
...kiderült, hogy a hegy félig átlóg Svájcba.
Még a vámhatóság is képviseltette magát odafönt. Üres is volt, kicsi is volt és billegett, de ott volt.
Egy nap Innsbruckban:
Az ilyen cégérektől tisztára elmegy a józan eszem:
Mindig ilyennek képzeltem a suszter manói házikóját:

Az volt a legislegjobb, hogy végig fáztam(!), én már legalább négy hónapja nem fáztam, csak pörkölődtem 40 fokban, most viszont három pulcsi volt rajtam egyszerre! Meg az is a legislegjobb volt, hogy végre megint összepuszilhattam az én drága szüleimet, meg a sógornőmet (lsd. a képen), és kaptam egy zsák magyarpaprikát és magyarsütőtököt, úgyhogy most kétpofára (z)abáljuk a lecsót.