GG

Aszondja a Kirk:

"- Tudod, Lulu az első igazi barátnőm. Fiatalkoromban volt egy képzeletbeli barátnőm egy darabig, de elhagyott."

:-D

szívroham...

Akkor öntöttem magamra meg az uzsonnámra egy egész pohár narancslevet, mikor a mosógépem, a Gizi, hajszálra ugyanabban a pillanatban kezdett el centrifugázni a konyhában, mikor az őrült szomszéd nekiesett fülem mellett álló falnak a fúrógépével. Ütemre. Annál is ijesztőbb volt, mivel a mosógépem, a Gizi, újabban mindig ugrik egy szaltót a centri előtt. Most oda az uzsonnám!

szupergörl...

A doktorkám ma reggel egy pinduri másféléves lányka szemét operálta (nagyra nőtt árpa), akinek a karjára egy szupergörlös tetkót ragasztott a mamája. Mert ő egy HősNő, aki soh'se sír. Már tudnillik a kislány. Mielőtt elaltatták, mindenkinek megmutatta a szupergörlös tetkóját, nehogy véletlenül elfelejtsék, hogy egy valódi HősNővel állnak szemben, aki soh'se sír. Beszélni még nem tud, járni is alig, de tartása az van!

Mégmustra...

Gyűjteményem legújabb darabját szemlélve azt kell hinnem, hogy a Nesztor kiadó borítótervezője idővel átnyergelt a Fortuna Kft.-hez és ott folytatta áldásos tevékenységét, ezúttal Jane Austent alázva. Rémes.

(Köszönet Rebelle-nek a képért.)

u.i.: A regény Meggyőző érvek címen is fut.

Én is el akarok veszíteni egyet!

Azannya! Micsoda remek ötlet!
A játék részletei itt olvashatóak, de dióhéjban arról van szó, hogy vedd elő a kedvenc könyve(i)det (vagy vásárolj belőle egy másodpéldányt, ha nem tudsz tőle megválni - én nem tudok) ragaszd bele a /letölthető/ elVeszítési nyilatkozatot*, írd bele a neved, majd egy hanyag mozdulattal veszítsd el a könyvet valamely forgalmas nyilvános helyen, de direkt, és hagyd, hogy valaki más megtalálja és elolvassa, majd a nyilatkozat értelmében ő is elveszítse valahol máshol és még ráadásnak a magáéból is egyet, hogy aztán másvalaki megint megtalálja, és elolvassa és elveszítse, és aztán megint egy újabb valaki... ööö, szóval így tovább.
Ráadásul EZEN A FÓRUMON mindenki nyomon követheti könyve sorsának alakulását, amennyiben beírja, hogy mit és hol veszített el, és minden későbbi megtaláló is jelzi, hogy hol, mikor bukkant rá, és esetleg hogy tetszett neki az adott könyv (és ha valakinek nincs internet-hozzáférése, az sem baj, mert a könyvbe is beírhatja az elvesztési és megtalálási adatokat).

Ez az olvasás népszerűsítésére irányuló legklasszabb kezdeményezés, amit valaha hallottam!

A játéknak egyébként nemzetközi előzményei is van, bookcrossing a neve, és nagyon jó látni, hogy Magyarországon is ilyen jó fogadtatásban részesült. Nem csak komoly kiadók és írók csatlakoztak lelkesen máris a játékhoz, de temérdek blogger és nemblogger is habozás nélkül ráállt a dologra. Hajrá! Májusban én is jövök, és elVeszítek!

*Én a nyilatkozatba beleírom majd a blogom címét is vagy az emilcímemet, hátha ír nekem pár sort az, aki majd megtalálja májusban!

BorítómustraRE

Bár tudatosan távol tartom magam az ocsmány dolgoktól, azért a nagy óvatosság ellenére is belefutok olykor néhány rettenetbe. Példának okáért tessék csak megtekinteni Charlotte Brontë: The professor című regényének (magyarul A különös tanítvány és Az angoltanár címeken fut) borítóját a Nesztor kiadó interpretálásában (az évszámot nem tudom, de a kilencvenes évek elejére tippelnék).


Ismétlem: egy Charlotte Brontë regényről van szó. Nem Danielle Steel, nem Romana-Julia-ööö-aöbbitnemtudom romantikus füzet, nem valami nyálas nőíró rózsaszín habcsókos cukorfelhőbe bugyolált gyönyörűszűzlányos-de-elsőre-egyszerre-elélvezős totálisan életszerűtlen gusztustalansága, hanem Charlotte Brontë. Ez, kérem szépen, a Klasszikus Világirodalom Őfenségének otromba megcsúfolása! Felségsértés! BŰNTÉNY!

És itt van ugyanő néhány helyénvalóbb változatban.

És a Brontë-incidenssel még korán sincs lezárva ám az ügy, mert a fentieken kívül még egy másik klasszikus írónő emlékét is sikerült meggyalázni ezzel a minősíthetetlen másik borítóval, melynek láttán először nem is feltételeztem, hogy ez a Gaskell AZ a Gaskell, de aztán kiderült, hogy mégis. Nem tudom mit vétett az a szerencsétlen asszony, hogy így elbántak a regényével!

(miért nem vetkőztették mindjárt félpucérra is a lányt? úgy lenne az igazi, nem? elvégre ez csak egy 19. századi regény, nem a puritán középkor! Ah!)

Ott fogtam gyanút, mikor az ajánlójában eme mondatot: "A mai, nagyon is aktuális történet finom iróniával mutatja be a férjfogás balsikeres, kudarcot valló trükkjeit." Ez a másik követte: "A neves angol írónő, aki a Bronté nővérek barátnője volt, szellemesen, nagy atmoszférateremtő erővel ábrázolja az érzelmek útvesztőit."

Utána meg persze arról nem volt sejtelmem, hogy vajon melyik Gaskell regényt takarhatja a rémes cím, de aztán kiokoskodtam, hogy csakis a Mr. Harrison’s Confessions lehet álnéven, egyrészt mert az és kész, másrészt pedig mert erősen a Kisváros című filmre hajaz, márpedig a filmet a Kisváros (Cranford) című könyv, a Mr. Harrison’s Confessions, és a My Lady Ludlow című Elizabeth Gaskell művekből gyúrták egybe. Nade mindegy is, a lényeg, hogy mennie kell! (Bár bevallom, hányás borító ide vagy oda, ha nem csak előjegyezhető példány lett volna belőle, akkor befizettem volna rá, mer' kíváncsi vagyok...)


A fentieket leszámítva különben nagyon jó napom volt, mert kaptam szerelmeslevelet, és mert a Futuroscope-ba (3D mozipark) visznek a hétvégén és mert mindezeken felül tizenötezerért összevásároltam 32 egész könyvet az antikvárium.hu-n, csupa remek írótól (Simon de Beauvoir, Dumas, Mrs. Gaskell, Thomas Hardy, Maupassant, George Sand, Lion Feuchtwanger, Theodor Fontane, Colette, Flaubert, Rejtő Jenő, Maurice Leblanc, Gaston Leroux, Edgar Wallace, Ellery Queen), csak az a baj, hogy májusig kell várnom mire végigszaglászhatom őket, de asszem kibírom majd. Nem is olyan rossz dolog egyetlen napra időzíteni két teljes évi könyvvásárlást, mert úgy az ember végtelenül gazdagnak érzi magát, és van időm beszerezni nekik egy új könyvespolcot. Persze néhány kötet így is kimaradt, mert az újonnan megjelentekért asszem kénytelen leszek kiperkálni a teljes könyvesbolti összeget, de ha valaki ajándékot akar nekem adni, amikor utazunk haza május idusán, akkor a következőkben
gondolkodjon:

- Vaszary Gábortól minden
- John Dickson Carr: A három koporsó
- Henry James: A galamb szárnyai
- Henry James: Washington Square
- Sir Arthur Conan Doyle: A köd birodalma
(- Molnár Ferenc: Egy pesti leány története)
- Molnár Ferenc: A csókok éjszakája
- Molnár Ferenc: A zenélő angyal
- Harsányi Zsolt: Whisky Szódával
- Virginia Woolf: Mrs. Dalloway

(még bővítem majd a listát)

Olyan jó emberkerülőnek lenni :-)